A Góbor-tanyáról
„Semmi sem méltóbb az emberhez,
és semmi sem tesz szabadabbá,
mint a gazdálkodás.”
Cicero
Gyökerek
A Góbor-tanya eredete nagyapámig vezethető vissza, ő örökölt és vásárolt itt földet és döntött az építkezés mellett valamikor az 1950-es évek elején. A helyszínt rendkívül jól sikerült kiválasztani, a terület ideális volt (és ma is az) egy önfenntartó (azt is mondanánk fenntartható) családi gazdaság kialakításához. A „telek” talaj és tájhatáron fekszik, a buckás, homokos térszín fokozatosan megy át egyre nedvesebb élőhelybe: legelőbe, vizenyős rétbe, nádasba. Az épületek a mindenkor vízmentes, legmagasabb homokos térszínre épültek, az átmeneti részek szántóként, gyümölcsösként, kertként működtek, a vizes élőhelyen pedig kaszáltak, nádat vágtak, állatokat legeltettek. A tanya szinte kizárólag helyi mesterek munkája által és helyi alapanyagokból épült: helyben vetett vályog a falaknak, helyben kivágott fa a tető szerkezetének és helyben vágott nád a tetőfedéshez. Nagyapám 1959-ben költözött a tanyára feleségével és három gyermekével.
„A tanításokon át hosszú út vezet, a példákon át rövid és meggyőző.”
Góbor Attila
gazdálkodó geográfus
Jómagam gyerekként sok időt töltöttem itt a nyári, tavaszi szünidők alkalmával bekapcsolódva a mindennapi tanyai életbe. Később, az egyetemi évek során jöttem csak rá, hogy milyen nagy hatással is volt rám az itt eltöltött idő. 2006-ban védtem meg diplomamunkám „Fenntartható tanyamodell a Duna-Tisza közén” címmel, amely már nagy vonalakban tartalmazta a jövővel kapcsolatos elképzeléseimet. A védés vázlata a gombra kattintva letölthető pdf dokumentumként.
Hat év településfejlesztési „kitérő” után a véletlenek (?) furcsa összjátéka eredményeként „hazatértem”. 2012-ben kezdtem el komolyabban foglalkozni régi tervem megvalósításával, tanyánk fenntartható mintagazdasággá alakításával.
Mitől fenntartható/önfenntartó egy tanya?
Attól, hogy többek között energiagazdálkodásában, vízgazdálkodásában, hulladékgazdálkodásában és tájhasználatában igyekszik zárt ciklusokat kialakítani. Mit jelent ez pontosan? Energiafelhasználásban takarékosságot, hatékonyságot, energiatermelésben helyi megújuló energiaforrásokat. Vízgazdálkodásban helyi vízforrást, takarékos és hatékony megoldásokat a felhasználásban és helyi, alternatív szennyvíztisztítást. Hulladékgazdálkodásban, tudatos fogyasztást és lehetőség szerinti visszaforgatást (komposztálás, újrahasználat, újrafelhasználás…). Tájhasználatban tájba illesztett gazdálkodást, agrikultúrát: a legelőn legeltetünk, a homokon kertészkedünk, nem a tájat próbáljuk a magunk igényeihez igazítani, hanem mi alkalmazkodunk a tájban rejlő lehetőségekhez.
Tekintettel az épületek korára, majdnem minden felújítás, átalakítás alatt áll. Igyekszünk nem újat építeni, megőrizni minden használható dolgot. A vályogból épült lakóépületen és gazdasági épületen a tetőt már ki kellett cserélni, a falak jó állapotúak, a nyílászárók cseréje (ahol indokolt) folyamatos. Az épületek fűtése biomassza (fa) alapú, a beépített tömegkályha és hasonló elven alapuló tűzhelyek, nem csak fűtenek, de sütésre, főzésre is alkalmasak.
