The post Meatrix appeared first on Góbor-tanya.

Az éppen lábra állt pici boci (néhány órával a születése után) miután jóllakott, első dolga, hogy elbújjon valami biztonságosnak vélt helyre, magas fűbe, bokorba, nádasba… (gondolom eredendően a ragadozók miatt) ez akkor vicces, amikor a karámban megkeresi azt a három darab kb. 20 cm-es fűszálat és megpróbál jól elrejtőzni… Ebben a korban még az anyukája nagyon figyel rá, nem távolodik el tőle messzire, szinte állandóan szemmel tartja, óvja, védi. Kb. kétéves korukig nagyon erős a kapcsolat tehén és a borja között, egy jó tehén gyakran egy éven is túl szoptatja az akkor már 200 kg körüli borját (intenzív körülmények között legkésőbb négyhetes korban elválasztják őket). A kettőjük „kommunikációja” viszont már tanult viselkedés, nincs állandóan „all inclusive” ellátás, a mama jelez, a bocika felugrik és már lehet is pocakot tömni… Ezt (a hívójelet) néhány hét alatt tanulja meg. A komikus jelenetek akkor adódnak, amikor ugye a kisboci még nem tanulta meg ezt a kódot, evés után jól elbújik, rendszerint elalszik és sokszor előfordul, hogy bizony a mama sem tudja pontosan, hogy hová is bújt a picurka, és ilyenkor hiába is bőg neki, nincs válasz… Na ekkor van aztán a nagy gubanc, a gulya, amihez tartoznak gondol egyet és mondjuk elvonul a legelőről, bejön inni a karámba, a mamában munkál a csordához tartozás ösztöne, ugyanakkor a borját sem hagyná el a világért sem, így aztán kétségbeesett rohangálás és bőgés kezdődik a gulya és a boci vélt tartózkodási helye között, ami idővel szinte őrjöngéssé fajul… a szívszorító jelent sokszor csak a gazdi segítségével ér véget.

A minap egy igazi közösség tagja lettem. Mivel naponta több órát töltök a bivalyok között, külön-külön, mindegyikre figyelmet fordítva, az egyik kisboci néhány napja megvonta a mérleget és „bivallyá fogadott”: legelés után a nyári melegben ők egy szolid pancsolással szokták múlatni az időt (ilyenkor meglehetősen irigy vagyok), én meg beballagok a karámba friss vizet engedni nekik… egy ilyen alkalommal, amikor épp indultam befelé, otthagyva őket, a pici utánam futott és bőgött (hívó, figyelmeztető hang), hogy „Állj, hová mész? Tudod, hogy nem szabad elkóborolni, elhagyni a többieket, veszélyesen eltávolodni a csordától!”. Azóta ezt minden nap aggódó hangon megteszi… Szívszorító, tiszta „Jégkorszak”, már aki látta 🙂

Érdekes, hogy milyen erős ez a közösséghez tartozás bennük, szinte a legerősebb ösztön, ha jó szóval illetem, nem vagyok etológus. Pl. amikor született egy szürkemarha kisboci  és az anyjával már kint volt a legelőn, ők rendszerint nagyobb távolságot tartottak a bivalyoktól, de amikor már a kisboci ezt veszélyesen nagynak ítélte, akkor rendszeresen az anyja helyett a bivalyokat választotta (többség – biztonság) és odaszaladt hozzájuk az anyját hátrahagyva. Ez valahol nagyon mélyen, régről maradhatott a génjeiben, hiszen valószínűleg arról van szó, hogy éhezni akár napokig is lehet a pusztán/szavannán/prérin/sztyeppén/pampán (több most nem jut eszembe)… de egyedül maradni… az a biztos pusztulás, hiszen a ragadozók rögtön elkapják…

The post Újszülött bivaly bocik appeared first on Góbor-tanya.

Az első napok általában alvással és táplálkozással telnek, a kisbocinak ilyenkor még nem stabil a testtartása (pl. hajlott a háta) és bizonytalan a járása, annyi ereje azért már van, hogy alvásra igyekszik biztonságos helyet, búvóhelyet keresni. A testéhez képest ilyenkor még aránytalanul hosszúak a lábai (az erős láb ugye a túlélés egyik fontos alapfeltétele) ez elég vicces látvány, a fejével alig éri el a talajszintet (még nem kell neki legelni), viszont kiválóan alkalmas a sárban, nádasban, magas fűben való mozgásra.  Az anyjával még nincs igazi kommunikációja (ha lehet egyáltalán annak nevezni), a mama gyakran hívogatja, de ezekre általában nincs válasz, azt még meg kell tanulnia. Csak akkor bőg, ha valami komoly baja van, nagyon éhes, nagyon fázik…

Egyhetes korára már általában megerősödik annyira, hogy stabil a járása, van normális testtartása, érti a mama hívószavát, ha menni vagy enni kell. Elkezd ismerkedni a világgal, a társaival, a gazdival… Ekkorra kibújik alul az első kettő-négy(metsző)foga is (nem szakértőknek: elöl csak alul vannak fogaik), elkezdi nyalogatni, szagolgatni a növényeket. Örömét már képes mozgással kifejezni, futkározik, ugrándozik, bőg… próbálgatja az erejét, próbál játszani, oszlopot, fát lökdösni a fejével…

Egy hónapos korára már kialakul a stabil „kommunikáció” közte és a mamája között, gubanc csak akkor van, ha elalszik és így nem hallja a mamáját, ill. nem válaszol, ekkor ott tud maradni a legelőn egyedül és van nagy riadalom mindkét részről. Ekkorra már elég erősek ahhoz, hogy nagyon élvezzék a stabil mozgást, sprinteket futnak, csapatokba verődnek, „bandáznak”, játszanak, páros lábbal rugdalnak hátrafelé, cikáznak, komolyabb figurák közben azért előfordul egy-két esés… Lassan kinő még két foguk, összesen hat és ezt már tudják is használni, elkezdenek legelészni. Három hónapos korra általában kinő az utolsó két foguk is, összesen nyolc. A tejfogak 2-3 éves koruk között lecserélődnek. A tehenek általában néhány hónappal egy éven túl is szoptatják a borjaikat, akik ekkor már 300 kg fölöttiek, a mamák ritkán haladják meg a 600-at.

 Érdekes, hogy vannak mamák, akik keresztbe szoptatnak (nagylelkű), és bocik, akik szopiznak (élelmes)… jellemző, hogy látványra igazából egyik fél sem tudja megkülönböztetni a másik mamát, bocit, a biztos módszer a szaglás. Ekkorra általában már a gazdival is szoros a kapcsolat, gyakran átnézem a bundájukat az élősködők miatt, vannak egyedek, akiket alig lehet lerázni magamról, általában nagyon hálásak, barátságosak, játékosak. Érdekes dolog a „kurkászás”, amit leginkább a főemlősöknél figyeltek meg, a bivalyokra nem igazán jellemző, viszont, amikor én eltávolítom az élősködőket a kisbocikból, akkor azt ők reflexszerűen próbálják viszonozni, jobb híján a ruházatom rágcsálásával, nyalogatásával. A felnőtt álatok ezt általában szívesen veszik, de passzívan viselkednek. A fejlődésük során az ő személyiségük is változhat, sőt, a hormonháztartással a viselkedésük is (pl. az ellés előtt álló tehenek gyakran feltűnően „bújósak” lesznek). Előfordul, hogy a félős kisboci később levakarhatatlan lesz, az ellenkezőjére viszont még nem volt példa.

The post Bivaly boci született appeared first on Góbor-tanya.