Valószínűleg hajnalban született, reggel, mire kimentem már föl volt száradva (a mama rendszerint szárazra nyalja őket) és lehet, hogy már szopizott is. A tehén valószínűleg már megette a méhlepényét, mert sehol sem találtam. Ennek két oka is lehet, egyrészt állítólag nagyon tápláló, másrészt árulkodó jel a ragadozók számára (ősi ösztön – láttam már racka mamát is méhlepényt falatozni). A nyári bocik ha elég erősek kb. 1 órán belül fölállnak és első dolguk, hogy táplálék után nézzenek, ha jó vagy elég rutinos a mama, akkor ez össze is szokott jönni. Ha minden rendben van, mint itt, akkor már első nap kikíséri a mamát a legelőre. Színük születéskor koromfekete, ami növendék korukban megbarnul, kicsit vörösbe hajlik, súlyuk 30-40 kg közötti. Bőrük fehér, ami csak majd a napsütés hatására sötétedik be.
Az első napok általában alvással és táplálkozással telnek, a kisbocinak ilyenkor még nem stabil a testtartása (pl. hajlott a háta) és bizonytalan a járása, annyi ereje azért már van, hogy alvásra igyekszik biztonságos helyet, búvóhelyet keresni. A testéhez képest ilyenkor még aránytalanul hosszúak a lábai (az erős láb ugye a túlélés egyik fontos alapfeltétele) ez elég vicces látvány, a fejével alig éri el a talajszintet (még nem kell neki legelni), viszont kiválóan alkalmas a sárban, nádasban, magas fűben való mozgásra. Az anyjával még nincs igazi kommunikációja (ha lehet egyáltalán annak nevezni), a mama gyakran hívogatja, de ezekre általában nincs válasz, azt még meg kell tanulnia. Csak akkor bőg, ha valami komoly baja van, nagyon éhes, nagyon fázik…
Egyhetes korára már általában megerősödik annyira, hogy stabil a járása, van normális testtartása, érti a mama hívószavát, ha menni vagy enni kell. Elkezd ismerkedni a világgal, a társaival, a gazdival… Ekkorra kibújik alul az első kettő-négy(metsző)foga is (nem szakértőknek: elöl csak alul vannak fogaik), elkezdi nyalogatni, szagolgatni a növényeket. Örömét már képes mozgással kifejezni, futkározik, ugrándozik, bőg… próbálgatja az erejét, próbál játszani, oszlopot, fát lökdösni a fejével…
Egy hónapos korára már kialakul a stabil „kommunikáció” közte és a mamája között, gubanc csak akkor van, ha elalszik és így nem hallja a mamáját, ill. nem válaszol, ekkor ott tud maradni a legelőn egyedül és van nagy riadalom mindkét részről. Ekkorra már elég erősek ahhoz, hogy nagyon élvezzék a stabil mozgást, sprinteket futnak, csapatokba verődnek, „bandáznak”, játszanak, páros lábbal rugdalnak hátrafelé, cikáznak, komolyabb figurák közben azért előfordul egy-két esés… Lassan kinő még két foguk, összesen hat és ezt már tudják is használni, elkezdenek legelészni. Három hónapos korra általában kinő az utolsó két foguk is, összesen nyolc. A tejfogak 2-3 éves koruk között lecserélődnek. A tehenek általában néhány hónappal egy éven túl is szoptatják a borjaikat, akik ekkor már 300 kg fölöttiek, a mamák ritkán haladják meg a 600-at.
Érdekes, hogy vannak mamák, akik keresztbe szoptatnak (nagylelkű), és bocik, akik szopiznak (élelmes)… jellemző, hogy látványra igazából egyik fél sem tudja megkülönböztetni a másik mamát, bocit, a biztos módszer a szaglás. Ekkorra általában már a gazdival is szoros a kapcsolat, gyakran átnézem a bundájukat az élősködők miatt, vannak egyedek, akiket alig lehet lerázni magamról, általában nagyon hálásak, barátságosak, játékosak. Érdekes dolog a „kurkászás”, amit leginkább a főemlősöknél figyeltek meg, a bivalyokra nem igazán jellemző, viszont, amikor én eltávolítom az élősködőket a kisbocikból, akkor azt ők reflexszerűen próbálják viszonozni, jobb híján a ruházatom rágcsálásával, nyalogatásával. A felnőtt álatok ezt általában szívesen veszik, de passzívan viselkednek. A fejlődésük során az ő személyiségük is változhat, sőt, a hormonháztartással a viselkedésük is (pl. az ellés előtt álló tehenek gyakran feltűnően „bújósak” lesznek). Előfordul, hogy a félős kisboci később levakarhatatlan lesz, az ellenkezőjére viszont még nem volt példa.
Legutóbbi hozzászólások