Egy háztartás energiafogyasztásának kb. 80%-a fűtésre (hőenergia) megy el (hűtés-fűtés 70%, melegvíz előállítás 10%). Érdemi áttörést ezeken a területeken kell elérni, valamint általános jelleggel csökkenteni kell az energiafogyasztást (takarékosság, hőszigetelés, hatékonyság növelés…). 

Hőenergia. A fűtés biomassza (fa) alapú, a helyi erőforrásokat figyelembe véve. Fontos megjegyezni, hogy nem a fa, hanem az erdő megújuló (energia)forrás. 1-2 ha erdő/faültetvény (kortól és fajtától függően) képes egy családot, háztartást tűzifával ellátni, az erdő mással is, de igazi erdő ma már alig van Magyarországon. Egy erdélyi mondás szerint (vagy Wass Albertnál olvastam? – vagy mindkettő) akinek erdeje van, mindene van. Sajnos ma már Erdélyben is végnapjaikat élik az erdők, nem véletlen mennek a medvék a városba…

A fűtés eszköze (5 éve) egyrészt egy közepes méretű tömegkályha: egy rendkívül hatékony, nagy tömegű, fatüzelésű fűtési lehetőség, nagy hőtároló képességgel és lassú hő leadással, másrészt egy tégla tűzhely: fatüzelésű főzési, sütési, fűtési lehetőség nagy hőtároló képességgel (nagy tömeg) és gyors hő leadással a tűztér fölötti üveg főzőfelület miatt. A kettő jól kiegészíti egymást, a tömegkályha nem alkalmas gyors fűtésre, lassan, egyenletesen melegít, a tégla tűzhely ellenben a mindenki által ismert takaréktűzhely hatékonyabb, téglából épített változata, megőrizve a gyors fűtési képességet, komolyabb tűztérrel és hőtároló kapacitással. Az elektromos áram alapú fűtés kiegészítő jelentőségű.

Elektromos energia. Ha az ember szeretné csökkenteni kiszolgáltatottságát, fontos neki a kiszámíthatóság, az energetikai autonómia, akár le is válhat az elektromos hálózatról. Nálunk – a helyi sajátosságokat, a napsütéses órák magas számát figyelembe véve – ennek legegyszerűbb eszköze a hálózatra kötött napelemes áramtermelés. A 4,5 kW beépített teljesítmény, a tapasztalatok (2 év) alapján 5300 kWh éves termelésre képes. A fogyasztási maximum télen, a fűtés (kiegészítő jelentőségű) miatt, a termelési maximum nyáron a nagyobb beesési szög és a napfénytartam miatt van. Egyelőre a termelés meghaladja a fogyasztást.

The post ENERGIAGAZDÁLKODÁS appeared first on Góbor-tanya.

A 2023 januári csapadék évszázados (országos) rekord. Itt is. Pontosan tizenháromszor annyi (65 mm) eső(!) esett, mint tavaly januárban (5 mm). Ez azért is nagyon jó hír, mert egyrészt már a harmadik egymást követő hónap zárult csapadék többlettel, másrészt a téli hónapokban alig van párolgás és nincs növényi felhasználás, így majdnem az egész a talaj víztartalékát táplálja. Erre azért van nagyon nagy szükség, mert sajnos az elmúlt négy évben az említett három hónappal szemben legalább harminc áll, amikor nagyon komoly volt a csapadékhiány, a Homokhátságon még mindig szárazak a kutak.

Ez egyébként nem helyi sajátosság, a Geophysical Research Letters folyóiratban megjelent egy tanulmány, ami szerint Európa a szárazság miatt már alig rendelkezik talajvízzel. Ezzel együtt ha itt nem lesz rendkívül száraz és/vagy fagyos a következő időszak, van esély egy „normális” tavaszra, amire évek óta nem volt példa.

Kút-történet. Klímatörténet?

A tanyánkon lévő ásott kút elmúlt 60 éves, mélysége (kb. 3,5 m) több, mint 40 évig elég volt a biztonságos vízellátáshoz.  Először 2003-ban száradt ki, majd 2007-ben és 2008-ban 1-1 hónapra, 2009-ben és 2020-ban félévre, 2021-ben 7 hónapra, majd 2022 volt az első év, amikor egész évben száraz volt. Hatvan év „adatsora” statisztikailag már elég hosszú ahhoz, hogy következtetéseket vonjunk le belőle, különösen azért is, mert jól korrelál a hőmérsékleti adatokkal.

Aki a természethez közel él, látja a változást, önmagában nem a változás a baj, hanem annak iránya és mértéke. Több ökológus szerint sem képes a legtöbb tájtípus, élőhely a radikális változásokhoz alkalmazkodni, emberi léptékkel mérve. A hangsúly ez utóbbin van. Az ökoszisztéma, amelyben szüleink, nagyszüleink éltek már a múlté. Vele együtt az az élet(forma és minőség) is, amit az nyújtott, bár ez utóbbi nem mindenki számára nyilvánvaló, látható.

Nincs okunk az optimizmusra. Nincs időnk. Kevés jó irányba futó folyamatot látni. Nem csak a klímaváltozásról van szó, óriási a probléma a hulladékgazdálkodásban is – nem tudok olyan szénát kaszáltatni a nemzeti parkban, amiben ne lenne műanyag hulladék – és tulajdonképpen a klímaváltozás is hulladékgazdálkodási gyökerű.

Sokan remélik a megoldást a mérnököktől, tudósoktól… Nem vitatom el tőlük a jó szándékot, de vegyük észre, hogy ez egyrészt egy kényelmes álláspont – nem lehet eléggé hangsúlyozni az egyén felelősségét -, másrészt nem ők „mozgatják a szálakat”, akik igazán sokat tehetnének, nem veszik komolyan a problémákat.

Amíg én sajnálok kidobni egy tejfölös vödröt, mert még ezerszer és ezer célra felhasználható, addig Brazíliában elsüllyesztenek egy teljes repülőgép-hordozó anyahajót, mert nem éri meg szétszedni… 50 éve „klímakonferenciázik” az emberiség, ebben az időszakban kb. 90 %-kal nőtt a CO₂ kibocsátás és tavaly újabb rekordot döntött (az üteme és a mértéke is!).  A COVID miatti átmeneti csökkenés után teljes a visszarendeződés.

https://www.met.hu/omsz/OMSZ_hirek/index.php?id=3270

https://www.met.hu/omsz/OMSZ_hirek/index.php?id=3266&hir=2022:_a_harmadik_legmelegebb_ev

https://www.cbc.ca/news/world/brazil-aircraft-carrier-sinking-environmental-concerns-1.6737379

https://ourworldindata.org/co2-emissions

The post Víz, helyzet appeared first on Góbor-tanya.

Valahol ott kezdeném, hogy kb. 20 évvel ezelőtt egy tanárom azt mondta, hogy a városi ember (ma a Föld népességének többsége városokban él) úgy találkozik a talajjal, hogy az egy olyan valami, amit le kell törölni a cipője talpáról. Hát ide jutottunk, és azóta, finoman fogalmazva sem javult a helyzet. A talaj pedig egy olyan dolog, ami pl. a kukoricát tekintve egy magból akár ezret is csinál, ami még közgazdász szemmel is jó arány. A ma közforgalomban kapható zöldségek és gyümölcsök gyenge minősége (lásd pl. Márai Géza kutatásait a beltartalom drasztikus visszaeséséről, nem ritka az 50-80%-os csökkenés) legnagyobb részt a talajpusztulásnak „köszönhető”. Egyes talajtanosok szerint a talaj hamarabb el fog fogyni, mint a kőolaj vagy a földgáz. Nagyon nem elmerülve a témában, a talaj pusztulását az intenzív mezőgazdaság okozza, egyrészt fizikailag pusztítja, másrészt kémiailag mérgezi.  Visszakanyarodva hozzánk, a mi területünkön sosem volt intenzív mezőgazdaság a táj mozaikossága miatt, így a környezet aránylag tisztának tekinthető. Az az ember, aki a saját termékeit fogyasztja és a saját „talaján” él, a tájban élő ember, nyilvánvalóan felelősen gazdálkodik, nem pusztítja, szennyezi, mérgezi a létfeltételeit. Ha mi folyamatosan elveszünk a talajtól (termelünk), akkor a „veszteséget” valahogy folyamatosan pótolni is kell, leginkább szerves anyagokkal. Növénytermesztés és állattartás nem létezhetnek egymás nélkül és mivel ma alig van a kettő között kapcsolat, így egyik sem működik normálisan. Nálunk ezt sikerült rendszerszerűen összekapcsolni, az állattartásból keletkező szerves trágya bekerül a kertbe, gyümölcsösbe, az itt termett növények egy része visszakerül takarmányként az állatokhoz.

Sajnos a növények „nemesítése” elkanyarodott egy olyan irányba, ami leginkább a kereskedelem érdekeit szolgálja és nem a vásárlókét. Döntően ebből fakad, hogy eltűntek a termelésből a tájfajták (nem „csak” a biodiverzitás csökken drasztikusan, hanem az agrobiodiverzitás is: FAO – az elmúlt 100 évben eltűnt a fajták 75%-a) és ezért van szükség a nagymértékű „vegyi támogatásra”. Kisarkítva a dolgot, a növénynemesítés eljutott arra a fokra, hogy vegyipari háttér nélkül életképtelen az általánosan termelésbe vont növényeink nagy része. Ismét visszakanyarodva hozzánk, egy másik fontos tényező, hogy érett gyümölcs gyakorlatilag nem kerül kereskedelmi forgalomba, hiszen az nem bírja hetekig a polcon, vagy a több száz vagy ezer kilométeres szállítgatást, valamint az külsőleg ritkán tökéletes, hiszen normál körülmények között egy gyönyörű, érett, vegyszermentes piros almát nem csak az ember tekint tápláléknak. Mi nem is igazán foglalkozunk árutermelő gyümölcsészettel, ami fölösleg terem, azt földolgozzuk vagy a közeli barátok, ismerősök asztalán köt ki. Mellesleg ez a „modell”rendszerszerűen működött több ezer évig. Nem kell nekünk télen szőlőt enni, márciusban paradicsomot és az őszibarack sem véletlen őszi…

Ha valami „konklúzióval” szeretném zárni a föntieket, akkor azt mondhatnám, hogy az egyszerűen nem igaz, hogy a társadalom 1-2%-a képes ellátni a maradékot élelemmel (ugye ezt tanuljuk földrajzórán). Ez csak rövid ideig tűnhetett így, a „vegyi forradalom” idején, amikor azt hitték, hogy az emberi munka helyettesíthető vegyszerekkel, gépekkel, ennek nagyon nagy ára van (környezeti, egészségi). Olyan, hogy „fogyasztói társadalom”, nem létezhet, ez olyan, mintha a szakadékban zuhanó ember azt hinné magáról, hogy tud repülni. Az embereknek (egy jelentős részének) vissza kell térni a természethez, a földhöz, ez az út biztosan zsákutca. Az elfogyasztott élelem és az egészségünk közötti kapcsolat egyértelmű. És hogy kerete is legyen a történetnek, a fönt említett Márai Géza egyre népszerűbb az orvosi konferenciákon…

The post Gazdálkodás a Kiskunsági Nemzeti Parkban appeared first on Góbor-tanya.