„Az ész az embernek nem azért adatott, hogy a természet felett uralkodjék, hanem, hogy azt követni s annak engedelmeskedni tanuljon.” Eötvös József
Hogyan kerül a vízi bivaly a sivatagba?
Erről az a „történet” jut eszembe, amikor egy idős kárpátaljai bácsit minősítenek világcsavargónak azért, mert már vagy a hatodik országban él, miközben soha el sem hagyta a szülőfaluját.
Az alábbi sorokat 2021-ben írtam, a címet akkor még kérdőjellel, ma már az nyugodtan elhagyható:
Haldokló Homokhátság - Környezeti katasztrófa a Kiskunságon?
A tavasz az újjászületés, a fejlődés, a természet ébredésének időszaka. Nálunk – a Kiskunságon – már sajnos évek óta nem. Sokkal inkább az életben maradásért folytatott rendkívüli küzdelem, szerencsétlen esetben a pusztulás időszaka, évről-évre R. Carson „Néma tavasz” könyvének bevezető sorai jutnak eszembe. Eddig az volt a szárazság jele, ha a gólyahír, réti boglárka, kosborok helyett pitypangféléktől volt sárga a rét, az idén már ez utóbbi is alig volt látható… a növényekkel az állatvilág is eltűnőben van, békák, hüllők, rovarok hiányában a madarak is továbbállnak vagy éhen halnak. Az évek óta visszatérő rendkívüli tavaszi aszály – amikor az elvetett magoknak ki kellene kelniük – rendkívüli fagyokkal társul, ez utóbbi nem csak a termést, hanem az érzékenyebb fákat is halálra ítéli.
Azóta átéltünk két olyan évet (2022 és 2024), amikor évszázados aszályról szóltak a hírek. Az utóbbiról mondjuk kevésbé, mert az már nem volt akkora „hírértékű” 2022 után, pedig 2024 (12,91°C országos évi középhőmérséklet, a valaha mért legmagasabb) több, mint egy fokkal melegebb év volt, mint 2022, 10%-os csapadéktöbblet mellett. Az egykori, évszázadok óta létező vizes ökoszisztéma pusztulása folyamatos, nincs regeneráció sem a talajvizet, sem a növény- és állatvilágot illetően. Sőt, az egykori vízhatású talajok pl. a réti talaj (a vízhatás hiányában) sok helyen homoktalajjá váltak, néhány év alatt.
A Kiskunság egy hazai viszonylatban is érzékeny terület, azt nem tudhatjuk, hogy pl. a talajvíz és a csapadék csökkenése vagy a hőmérséklet emelkedése mennyire lineáris folyamat, de figyelni már csak azért is érdemes rá, mert az itt látható változások jellemzőek lehetnek a jövőben az egész Alföldre. Mondhatnánk azt is, hogy a Homokhátság az ország bánya kanárija, ha gond van vele, akkor ideje menekülni… Vagy megoldásokat keresni.
A Homokhátság évszázadokig az „ezer tó országa volt”. Tanyánk közeli és tágabb környezetében már az első katonai felmérés (1782-85) is tavakat jelöl (https://maps.arcanum.com/hu/map/firstsurvey-hungary) csakúgy, mint a 100 évvel későbbi 3. katonai felmérés. A változatos, vizes élőhelyekkel tagolt ökoszisztéma sokáig közel változatlan formában biztosította a tájban élő ember létfeltételeit.
Ez a helyzet nagyjából egy emberöltővel ezelőtt kezdett megváltozni, majd az ezredforduló körül felgyorsulni, az utóbbi őt évben pedig annyit változott, mint a megelőző ötvenben.
Legutóbbi hozzászólások